Pár éve megjelent a sportműsorokban egy új celebfaj: a szakkommentátor, vagy egyszerűen: szakértő. Régen (értsd a 80-as években) valahogy nem volt igény ilyenre. Az éppen aktuális riporterhez (Knézy, Vitray, vagy Gulyás) 5 perccel a kezdés előtt kikapcsoltak, ö végigbeszélte a meccset, szünetben, ha nem volt elég reklám megtette a szünetjel is, majd a meccs végén Takács Mária bemondta, hogy a Híradó 3. kiadása következik.
A kereskedelmi csatornák megjelenésével természetesen ez nem mehetett így tovább, és megjelentek a „szakértők”, akiknek az lenne a feladatuk, hogy felvezessék a meccset, kedvet csináljanak, illetve szakmai szemmel elemezzék a látottakat. Elméletileg még akár érdekes is lehetne mindez, de ahhoz érdekes emberek, érdekes háttérinformációk kellenének, ami általában nem teljesül. Ezért ezeknek a felvezető, levezető műsorblokkoknak kb. annyi értelme, és jelentősége van, mint szilveszter éjfélkor a köztársasági elnök beszédének: tele van közhelyekkel, és mivel akkor éppen mindenki mással van elfoglalva, ezért csak mazochisták hallgatják végig.
Ha valami nagyobb sportesemény (foci EB, VB, olimpia) közeleg, akkor megjelennek a haknizó szakértők, azaz különböző tv csatornák meghívnak „szakértőket” az eseménnyel foglalkozó műsorokba, hogy szegény műsorvezetőnek legyen kitől kérdeznie, és okosodnia. Ez történt a Hír Tv-ben is, akik nyilván a főnök kedvében akartak járni, és foglalkoztak egy kicsit a közelgő foci EB-vel. Meghívták az egyik rendszeresen haknizó szakértőt, a volt labdarugó válogatott Kovács Kálmánt, hogy nagyszerű orgánumával, és higgadtan megfogalmazott mondataival töltsék ki a pár perces műsoridőt.
Már a felvezető blokkba hiba csúszott. A kommentátor szerint „a legérdekesebbnek a B csoport mérkőzései ígérkeznek, amelyben Németország, Anglia, Olaszország és Oroszország foglalnak helyet.” Az említett 4 csapat 4 különböző csoportban szerepel…De ez még mind semmi, ezután jött a „szakértő”, és megmutatta, hogy lehet még ennél is sokkal felkészületlenebbnek lenni.
Először Kovács Kálmán labdarúgó nagyszerű humorérzékét villantotta fel, amikor a spanyolok esélyeit elemezve, a nehéz bajnoki szezonra célozva megjegyezte hogy „ilyenkor azt szokták mondani, hogy a játékosok kicsit kiégnek, de nemcsak azért, mert erős a napsütés nyáron…” , majd pedig következett a váratlan műsorvezetői kérdés. Ki lehet a meglepetéscsapat, az úgy nevezett sötét ló, aki kiscsapatként meglepetést okozhat? Egy pillanatra azt hittem, Kálmán folytatja a humorbombonok osztogatását, és közli, hogy a sötét lónak nehéz dolga lesz, hiszen nyár van, és erős a napsütés hahaha. De nem. Kálmán ennél jobbat talált ki. Gondolkodás nélkül megnevezte Svájcot, jól meg is indokolta (műsorvezető hölgy nagy szemekkel néz, és bólogat).
Ugye a gond, hogy Svájc nem jutott ki az EB-re, tehát valóban hatalmas meglepetés lenne, ha jól szerepelnének.
Persze a hír hamar elterjed, és pár nap múlva már ezen röhög, aki csak felfedezte a hírt. De itta történetnek még nincs vége. Kovács Kálmánnak ez még nem elég, bebizonyítja, hogy tud ö még ennél is mélyebb gödröt ásni magának, és önként bele is lépni. Ugyanis pár nap műlva jön a „magyarázat”, hogy tulajdonképpen őt félreértették. Ö csupán „arról akart beszélni, hogy kitől várható előrelépés. Szerinte Svájcnak megvannak a feltételei.” Kálmán valószinüleg azt hiszi, hogy a futbalpályán van egy kíbos vereség után, és azt próbálja bizonygatni, hogy az eredményjelző táblán látható 0-6 csupán optikai csalódás, egyszerű félreértés. A valóságban mi győztünk, és kész.
Ha valaki elvállal egy feladatot, amiért ráadásul fizetést is kap (szakértő), akkor előtte fel kellene készülni, legalább alapszinten. Ez elmaradt. De ettől függetlenül miért kell magyarázkodni? Miért nem lehet bevallani, hogy egyszerűen csak felkészületlen, figyelmetlen voltam, hogy nem vagyok naprakész a jelenlegi világfutballban? Miért kell utánozni a profi politikusokat, akik ugyanígy próbálják bizonygatni, hogy a kudarc valójában siker. Kovács Kálmán valószínűleg ösztönösen magyarázkodik, úgy érzi ebben az országban ilyenkor ez a szokás. Ezt támasztja alá az is, hogy a végén még egy utolsó öngólt lőve megjegyzi, hogy ahova korábban hívták szakkomentálni (MTV) ott szóltak, „köszönik, mégsem kell mennem".
Azért egy igazi politikus ilyet nem mondana. Nem árulná el azt, hogy a lelke mélyén ö is érzi, tudja, azt, amit nyíltan, egyenesen nem mond ki: HIBÁZTAM!
